Verschollen in der Steiermark?

Wir haben die Rückreise von Györ über die berüchtigte 85-er Straße angetreten (LKW und verrückte Autofahrer) und fuhren bei noch schönstem Wetter nach Süden Richtung Szombathely. Den Kindern haben wir versprochen, bei unserer Ankunft zu Hause ein SMS zu geben.
Die Stadt Szombathely wollten wir nicht umfahren, deshalb machten wir eine kleine Erkundungsfahrt. In der Altstadt gibt es eine Fußgängerzone, wir fuhren aber wieder hinaus, weil wir ja nach Hause wollten.

Aber über die Geschichte der Stadt gibt es einiges zu sagen:

Szombathely, das antike Savaria, wurde 43 nach Christus von Kaiser Claudius gegründet. Die Entstehung der Siedlung, deren Einwohner ausgediente Soldaten, Kaufleute und Handwerker waren, stand in enger Verbindung mit der Provinzialisierung Pannoniens. Deshalb kann Savaria, neben Emona (Ljubljana) und Scarbantia (Sopron) als eine der frühesten Siedlungen Pannoniens bezeichnet werden.
Durch die Lage an der Bernsteinstraße stieg die Stadt rasch zum Zentrum Pannoniens auf. In einem Ruinengarten kann neben Bauresten des antiken Savaria auch ein Originalstück der alten Bernsteinstraße besichtigt werde
„Stein am Anger“, wie die Stadt früher in der deutschen Sprache bezeichnet wurde, gehörte ab dem 13. Jahrhundert den Bischöfen von Győr. 1407 erhielt sie einen Privilegbrief und damit das Stadtrecht. Ende des 16. Jahrhunderts stieg die Stadt zum Komitatssitz auf. 1605 wurde Szombathely vom Heiduckenkapitän Gergely Nemethy geplündert. Am 3. Mai 1716 wurde die Stadt durch eine Feuersbrunst teilweise zerstört. Am 4. März 1945 bombardierten britische Kampfflugzeuge die Stadt. Etwa 300 Menschen kamen dabei ums Leben.
Im Jahre 2000 wurde in Szombathely eine Tradition aus den 1960er Jahren wiederbelebt – der Historische Karneval, der in der Regel am vorletzten Wochenende im August stattfindet. Diese Veranstaltung hat sich mittlerweile als eine touristische Attraktion weit über die Grenzen Ungarns hinaus etabliert

Staat: Ungarn
Region: Nyugat-Dunántúl
(West-Transdanubien)
Komitat: Vas (Eisenburg)
Koordinaten: Koordinaten: 47° 13' N, 16° 37' O47° 13' N, 16° 37' O
Fläche: 97,52 km²
Einwohner: 80.154 (2005)
Bevölkerungsdichte: 822 Einwohner je km²
Telefonvorwahl: (+36) 094
Postleitzahl: 9700

Nevét onnan kapta, hogy a városban szombati napokon tartották a hetivásárokat. Német neve, Steinamanger jelentése: kő a mezőn. A név a földrengésben és a népvándorlás viharában elpusztult római Sabaria romjaira utal. A latin Sabaria a városon átfolyó mai Gyöngyös-patak ókori Sibaris nevéből származik, e név a patak ausztriai szakaszán a mai napig fennmaradt Zöbern alakban. Eredete az indoeurópai seu (= nedv, vizes) szóra megy vissza. Napjainkban a Sabaria elnevezés helyett a Savaria változatot is használják.

A súlyos pusztítások ellenére a város folyamatosan lakott maradt, városfalait helyreállították, a római épületek helyére azok anyagának felhasználásával kevésbé pompázatos lakóépületek épültek. A falak védelmet nyújtottak a lakosság számára. A latin nyelvű lakosság ugyan nagyrészt Itáliába menekült, de helyükre keleti gótok, majd longobárdok érkeztek, akik keveredtek a helyi lakossággal. 567-ben Alboin longobárd király behívta szövetségesül a Baján kagán vezette avarokat, akik segítségével legyőzte a gepidákat. Az új szövetséges azonban túl erősnek bizonyult, így a longobárdok Itáliába távoztak, helyükre avarok, majd azok segédnépeiként szlávok érkeztek. A 8. századra azonban az avar hatalom meggyengült és 795-ben a frank sereg döntő vereséget mért rájuk. A hadjáratból hazafelé tartó Nagy Károly frank király elzarándokolt Szent Márton szülővárosába, Sabariába.

805-ben Nagy Károly az avarok szállásterületéül a Duna és Sabaria közti területet jelölte ki. Arnulf frank király 875-ben a várost a salzburgi érseknek adta. Valószínűleg ekkor épült meg az egykori római központi fürdő épületének felhasználásával a vár is, amely kezdetben egy erődített lakótorony lehetett. Átmeneti morva uralom után 900 körül a várost elfoglalták a magyarok.

1009-ben Szent István a várost az újonnan alapított győri püspökségnek adta. Sokat szenvedett 1042 és 1044 között a III. Henrik német-római császár és Aba Sámuel közötti harcokban, de még többet a tatárjáráskor. Ekkor a tatárok bevették és teljesen elpusztították a várost, a lakosság a környező erdőkben ásott vermekben keresett menedéket – az erdőt a nép sokáig vermes erdőnek nevezte.

1407-ben Szombathely városi rangot kapott. 1440-ben a város mellett győzte le Cillei Ulrik hada I. Ulászló király seregét, majd 1441. április 19-én itt kötöttek a felek békét. Alig fél évszázad múltán III. Frigyes császár fiának, Miksának serege ostromolta meg a várat, de Tamás győri püspök várőrsége az ostromot még visszaverte, 1490-ben azonban a város mégis Miksa birtokába került. 1491-ben a pozsonyi szerződés a várost visszaadta Ulászlónak. A város a győri püspökök kegyéből számos szabadalommal és kiváltsággal rendelkezett. Fejlődősére nagy befolyással volt, amikor 1578-ban az országgyűlés határozata alapján a vasvári káptalant Szombathelyre költöztették át, ettől kezdve Vas vármegye székhelye lett. Ekkor a vár körüli addig üres területekre új épületeket emeltek, iskolái a jezsuiták irányítása alatt nagy virágzásnak indultak.

A fellendülésnek 1605-ben Bocskai István hadjárata vetett véget. A Némethy Gergely vezette több ezres sereg megostromolta és bevette a várost és a várat. A városi levéltár iratait Németújvárra menekítették, de azok az ott keletkezett tűzben megsemmisültek.





Ich freue mich, auch etwas in ungarischer Sprache über die Stadt gefunden zu haben, viel Spaß beim Lesen!

Wir fuhren also weiter, bei Bucsu nach Österreich.

Wir dachten, wir könnten eine kleine Pause brauchen und nahmen uns als Zwischenziel einen Gasthof nahe der Therme Waltersdorf, in Waltersdorfberg, vor.

Dort war es sehr gemütlich, so gemütlich, daß wir beschlossen, die lange Rückfahrt zu halbieren und über Nacht zu bleiben. Schnell ein SMS an Andi verfaßt - wie sich herausstellte, hat sie es nicht erhalten und sich sicher Sorgen gemacht - es ist auch nicht unsere Art, keine Nachricht zu geben. Es muß mir ein Fehler beim Absenden passiert sein.
Wir genossen noch den warmen Abend und schliefen dort sehr gut - nach einigen Gläschen ...

Der nächste Morgen brachte das angesagte Regenwetter. So nahmen wir uns eine Bummelfahrt zurück vor, es erwartete uns ja niemand.

In Pöllau bremsten wir uns das nächste Mal ein und haben es nicht bereut.

Es ist der Ort des berühmten Pfarrers Raimund Ochabauer, hat einen schönen Hauptplatz, Kirche und Schloß. Sogar eine funktionstüchtige Blumenuhr im Schloßgarten.

Zudem gab es einen Bauernladen mit vielen Köstlichkeiten....

Alles bei Regen!

Dann fuhren wir weiter über Birkfeld. Das ist der Ort des Forellenzüchters Kullmer, den wir auch besuchten. Er war einaml unser Kunde und hat sich sehr gefreut, mit Siegfried plaudern und die Entwicklung seines Betriebes herzeigen zu können.

Ab jetzt gab es nichts Erwähnenswertes mehr, durch bekannte Gegenden der Steiermark ging es nach Hause.

Was es hier Neues gibt und wer uns morgen besucht, lest Ihr in einigen Tagen.